Vázlatok #3

Baba

A srác egyedül volt a szobában. A padlón térdelt, kezeivel a feje fölött, akár egy marionett bábu. A groteszk pózt a csuklójára erősített bilincsnek köszönhette, ami a mennyezetről lógó lánchoz kapcsolódott. A szoba puritán egyszerűséggel volt berendezve. Nem volt ablaka, ajtaja is csak egy. Egyetlen asztal volt az ajtó mellett, rajta különféle tárgyakkal. A falon nem voltak sem képek, sem poszterek. Leginkább egy börtöncellára emlékeztetett – bár abban legalább egy ágy lett volna.

Nem tudta, mióta volt itt. Hetek, hónapok óta? Talán egy év is eltelt? Ki tudja? Nem számolta a napokat. Csak egy dolgot ismert; a fájdalmat. Itt fájdalomban lehetett az időt mérni, más mértékegység nem létezett.

Nyílt az ajtó – valaki belépett a szobába. A fiú nem látta, ugyanis háttal volt neki, de tudta, ki az. Ide csak egyvalaki szokott bejönni. Az újonnan érkezett becsukta az ajtót, majd az asztalhoz lépett, ahonnan felemelt valamit. A srác nem látta, mi az, de tudta, hogy mi van a fogvatartója kezében. Érezte.

Az érzékei kiélesedtek rabsága alatt. Hallotta a dobhártyájában dübörgő vér zaján átszűrődve a másik férfi szaggatott lélegzetvételét. Izgatott volt. Mint mindig, amikor belépett ide. Azért jött.

Felvett még valamit az asztalról. A fiú fémes súrlódást hallott. Tudta, mi következik. A férfi kivárta, hogy teljesen elöntse az izgalom. Ki akarta élvezni a pillanatot. Talán egy perc telt el, mire lesújtott. A fiú érezte a beléfúródó hideg pengét. A fájdalom eltöltötte a vállát, ahol a szúrás érte, de nem törődött vele. Már megszokta. A férfi lecsapott még egyszer, még egyszer és még egyszer... Ő sem tudta már, hányszor. Ezután módszert váltott, és inkább vágásra használta a pengét. A fiú bőre szétnyílt, ahol megsebezte. De óvatos volt; nem akarta megölni a játékszerét. Vigyázott, hogy ne szúrjon meg létfontosságú szervet, és hogy ne ejtsen túl mély sebet.

A fiú néha összerándult a fájdalom újabb és újabb hullámaitól. Aztán egyszer csak vége szakadt; a férfi nem vágta meg többé. Hallotta a csörrenést, ahogy letette a pengét az asztalra. Talán ennyi volt... Talán abbahagyja és kimegy...

Ekkor megérezte a testén az érintését. A férfi cirógatta. Ne... Már megint?

A nadrág lassan lecsusszant a derekáról, és valami keményet érzett a fenekénél. Jaj, ne, csak ezt ne...

Hallotta a férfi lihegését. Meg fogja tenni. Sokadszor is...

A férfi beléhatolt, és jólesően felsóhajtott. Aztán mozogni kezdett, először lassan, majd egyre gyorsuló ütemben. Néhány perc után kéjsóvár nyögéseket hallatott, egyre hangosabbakat. Még gyorsabban mozgatta a csípőjét, még vadabban nyomult a fiúba, majd egy rándulással elélvezett.

Egy kicsit pihent, aztán kicsusszant a fiúból, és kiment az ajtón. De előtte visszadobta az asztalra, amit eddig végig a kezében tartott. Kicsi volt, talán harminc centis, és a legapróbb részletekig hasonlított a fiúra. Most mozdulatlanul feküdt az asztalon, ahogy az egy vudu babához illik...