A nevem Kim Shimjong, tizenhét éves vagyok. Szinte minden időmet a tánccal töltöm, amit lassan tíz éve versenyszerűen űzök. Legutóbb éppen a hétvégén vettünk részt a csapattal egy országos versenyen. Előtte egy hétig éjt nappallá téve gyakoroltunk, és a döntőben egy hajszállal győztünk a zsűri pontjai alapján. Talán az sem volt utolsó szempont, hogy a zsűri tagja volt a nagymenő Boyfriend együttes menedzsere is, mi pedig – többek között ezért is – az aktuális slágerükre, az I Yah-ra nyomtuk. Hiába na, úgy tűnik, a leleményesség kifizetődik. Örömittasan tértünk vissza az öltözőbe, és épp beindult volna a buli, amikor betoppant a vezetőnk, Hanhyung.
– Srácok, jó hírem van – kezdte fülig érő szájjal. – Beszéltem a Boyfriend menedzserével, aki felkért minket, hogy háttértáncosként szerepeljünk a banda következő klipjében.
Az öltözőben egy pillanat alatt síri csend lett.
– Ezt nem mondod komolyan – hüledeztem a pár pillanatos lefagyás után.
– De igen – bólogatott vigyorogva. – A jövő hétvégén kezdődik a forgatás, szóval van egy hetünk, hogy begyakoroljuk a koreográfiát. Leküldenek majd valakit, hogy betanítsa nekünk. Már meg is egyeztem vele, csak a szerződést kell aláírni.
Azt a rohadt... El se hiszem... Körülnéztem, és a többiek arcán egytől egyig egy hitetlenkedő, de egyben boldog kifejezést láttam. Én is ezt éreztem. Ez életünk lehetősége lehet. Mégiscsak a Boyfriendről van szó, bármi kisülhet a dologból.
Végül hajnalig tartottuk a bulit, hogy kellőképp megünnepeljük az örömhírt.
Hétfőn megérkezett a koreográfus, és megkezdtük a munkát. Elhozta a számnak azt a részét, amire táncolnunk kellett. Ez egy kábé negyven másodperces dubstep jellegű zene volt, ami igazából eddig nem nagyon volt a Boyfriend stílusa, de nekem bejött. Úgy hallottam, hogy az új albumuk különbözni fog az eddigiektől, ami ez alapján igazolódni látszott.
A nap folyamán a pasi eléggé meghajtott minket, estére már lógott a nyelvünk. Hát mit mondjak, nem volt egyszerű a koreográfia, de nagyon tetszett. Ha sikerül megtanulnunk, istenien fog kinézni. A nap folyamán azt terveztem, hogy este szemezgetek majd egy kicsit a Youtube-on a banda korábbi fellépéseiből, de ez az ötlet hamvába holtnak bizonyult, miután hazaérkezésemkor ruhástól bezuhantam az ágyba, és azon nyomban elaludtam.
Villódzó fények, ezernyi torokból előtörő sikoltozás és kiabálás egyvelege. A színpadon hat idol jelenik meg fekete, középkori stílusú ruhában, piros selyemmel és aranyláncokkal díszítve. Ó, igen! Együtt skandálom a tömeggel:
Kim Donghyun, Shim Hyunseong, Lee Jeongmin, Jo Youngmin, Jo Kwangmin, No Minwoo, ya nu seu!
A legnagyszerűbb zene, amit valaha klasszikus zenekar előadásában hallottam. És felhangzik az ének. A szöveg nagyon szomorú, de talán pont ettől olyan csodálatos. Szinte extázisban nézem őket, eltűnik a rengeteg sikoltozó lány, és csak ők maradnak meg én.
You’re not a bad girl you’re not a bad girl
Nal wihan nunmul geu nunmul geodwo
Minwoo következik, a legnagyszerűbb mindannyiuk közül. Ő a maknae, mégis ő táncol a legjobban, és az az oldalt felnyírt haj…
Lassan a végéhez közelít a szám…
Jigeum utgo itjiman aesseo chamgo isseo nan
Tteollineun nae du soneul himkkeot japgo isseo nan
Atyaég, az a mozgás… Ha csak fele olyan jól táncolnék, mint ők…
A szám véget ér, tűzcsóvák a színpad előtt, hatalmas sikoltozás, egy telefon pittyegése… Micsoda, pittyegés? Egy pillanat, várjunk csak…
Félálomban kinyomtam az ébresztőt, majd kábé fél perc alatt eljutott a tudatomig, hogy hol is vagyok. Abban a pillanatban kipattant a szemem, és úgy kaptam a telefonomért, mint fuldokló a mentőöv után. Mennyi az idő? Bassza meg, elaludtam!
Rekordsebességgel kiugrottam az ágyból, magamra rángattam az első nadrágot és pólót, ami a kezembe akadt, és rohanva hagytam el a lakást. Villámgyorsan beugrottam a közeli pékségbe valami ennivalóért, aztán megindultam a táncstúdió felé. Természetesen ilyenkor kell késnie minden busznak, miért is ne… Fel tudtam volna robbanni az idegességtől. Percenként kaptam elő a telefonom, hogy megnézzem, mennyi az idő. A buszmegállóban elsőként ugrottam le a járműről, tucatnyi rosszalló pillantást begyűjtve, ahogy előretolakodtam, majd lélekszakadva berohantam az épületbe. Még éppen sikerült időben megérkeznem, bár a koreográfus így sem volt elragadtatva. Mindegy, annyi baj legyen, nem maradtam le semmiről.
Ez a nap is az előzőhöz hasonlóan zajlott, otthon megint nem maradt energiám semmire.
A hét így telt el, péntek este a Starship Entertainment egy mikrobuszt küldött értünk, ami a menedzsercég egyik szöuli lakóépületébe vitt minket. Az épület kétszintes volt, a felső volt a Boyfriendé, így az alsót mi kaptuk meg. A srácok már aludtak, ők ugyanis korábban kezdik majd a forgatást, mint mi. Mi se húztuk sokáig az időt, elfoglaltuk a szobáinkat, és lefeküdtünk. Három darab kétágyas szoba volt a szinten, én Hanhyunggal osztoztam az egyiken. A hét eddigi részével szemben nagyon nehezen tudtam elaludni, olyan izgatott voltam a másnap miatt. Szerintem a vezetőnk is így volt vele, hiszen sokáig hallgattam a forgolódását.
Reggel nyolckor ébresztettek és egy gyors reggeli után a Starship stúdiójába vittek minket. Ott megkaptuk a forgatás alatt használandó ruháinkat, ami csupán egy fekete bőrnadrágból és egy hasonló szintű atlétából állt. Hűha… Még zoknit vagy cipőt sem kellett húznunk.
Miután átöltöztünk, a koreográfus bejött az öltözőnkbe.
– Srácok, az alapján, ahogy a héten dolgoztatok, ma biztosan nagyon jól fog menni. Mindent bele – mondta mosolyogva, és elindult kifelé.
– Ja, és még valami – fordult vissza az ajtóból. – Elfelejtettem mondani, hogy vízen kell táncolnotok, az okozhat némi nehézséget.
Hát kösz… Épp időben szóltál.
Ezután a konkrét forgatás helyére vezettek minket. Erre az alkalomra a stúdió egyik helyiségéből egy elhagyatott raktárt csináltak omladozó kőfalakkal és impozáns oszlopokkal. Elég menőnek nézett ki az egész. Az egyik részen pedig bokáig érő víz állt, nyilván ott kell majd táncolnunk. Ez a srácok debütálás előtti videójára, a Let’s Get It Started-ra emlékeztetett engem. Az a videó valami hihetetlenül jól sikerült.
A banda már ott volt, és éppen pihenőt tartottak. Meghajlással üdvözöltük őket, és bemutatkoztunk. Ők is meghajoltak és bemutatkoztak – nem mintha álmunkból felkeltve nem tudtuk volna felsorolni a neveiket –, és a vezetőjük, Donghyun köszönetet mondott, hogy elvállaltuk a szereplést a klipben. Hát… nagyon szívesen.
A szünetnek hamar vége lett, és a srácok visszatértek a kamerák elé. Ránk itt még nem volt szükség. Ők is fekete ruhában voltak, de ők hosszú ujjú, testhezálló felsőben, a miénkhez hasonló nadrágban és fekete csizmában voltak. A refrén felvétele következett, amit mindenki énekelt. Itt újabb meglepetés következett, az egész szöveg angol nyelvű volt. Ez persze nem hülyeség, ha a srácok nyugaton akarják növelni a népszerűségüket. A refrén így hangzott:
You’re the one I was looking for all my life
You’re the one who can make me change my mind
I would gladly give you my heart
’Cause noone’s better than you in my eyes
Ezt több szögből is felvették, az összes tagot egyszerre, majd külön-külön is. A refrén után Minwoo része következett.
I wanna go wherever you are
I wanna have you now by my side
Just tell me, what the hell do you want?
And I will do it because you’re the one
Le se tudtam róla venni a szemem, miközben rappelt. Veszélyesen jól nézett ki, és végig a kamerát szuggerálta átható tekintettel. Basszus… Mintha valaki belülről a mellkasomba markolt volna, miközben néztem. Hát, mindig is tudtam, hogy iszonyat jó pasi, de élőben teljesen lenyűgözött. Valahogy közel kell kerülnöm hozzá…
Ezután következett a táncos rész felvétele. Itt a bandával egyszerre kellett táncolnunk, ugyanazt a koreográfiát. A rendező beállított minket és a srácokat is a vizes részre. A kamerák beállítása eltartott néhány percig, aztán a rendező jelzésére felhangzott a zene, és mi elkezdtük. A többieket is felvillanyozhatta az idolok jelenléte, mert úgy táncoltunk, ahogy még sosem. Elsőre sikerült tökéletesen felvenni a jelenetet, és amikor befejeztük, a rendező felpattant a székéből.
– Bravó! – csapta össze a tenyereit. – Azt hiszem, hosszú időre megvannak a háttértáncosaink!
– Köszönjük szépen! – hajoltunk meg felé.
A jelenet felvétele után tartottunk egy fél órás szünetet. Átmentünk egy másik helyiségbe, hogy magunkhoz vegyünk némi frissítőt. A srácok szintén jöttek, szóval megpróbáltam velük beszélgetést kezdeményezni. Minwoohoz és Donghyunhoz mentem oda, akik megdicsérték a mozgásunkat, és arról érdeklődtek, hogy mióta táncolunk. Eléggé meglepődtek rajta, amikor megtudták, hogy csak öt napig gyakoroltuk a koreográfiát.
Közben egy érdekes jelenetnek is szemtanúi lehettünk. A banda többi tagja is megjelent a helyiségben. Youngmin fáradtan ledobta magát egy székre, és nagyot kortyolt az előre odakészített ásványvizes üvegből. Kwangmin fél fenékkel ráült az asztalra vele szemben, és bátyja szegycsontjától elindulva végighúzta mutatóujjának hegyét a fiú torkán egészen az álláig, majd egy lágy csókot hintett az ajkára. A barna enyhén félrebillentette a fejét, és rákacsintott az öccsére. Kwangmin elégedetten felmorrant.
– Ne nézz így rám, mert kénytelen leszek itt megdugni téged.
– Nem biztos, hogy bánnám – nézett rá kihívóan az idősebb.
– Na várjál, érjünk csak haza…
– Alig várom – nyalta meg az ajkát Youngmin.
– Srácok, ne itt csináljátok már, mi lesz, ha valamelyik stábtag meglát titeket? – szólt rájuk Donghyun megrovóan.
– Miért, már az is baj, hogy a testvéri szeretetünket kimutatjuk? – feleselt Youngmin, miközben magához húzta testvérét, aki macska módjára dorombolni kezdett.
Donghyun csak rosszallóan csóválta a fejét, de nagyban rontott a gesztus nevelő célzatúnak szánt hatásán, hogy közben nem tudott elfojtani egy mosolyt.
Én igazából meg sem lepődtem, mindig gyanítottam, hogy több van köztük szimpla testvéri viszonynál, de ahogy elnéztem, a csapatom tagjai közül többen is teljesen ledöbbentek. Alig bírtam ki, hogy ne nevessem el magam.
A szünet végén a srácok visszamentek forgatni, de mi már végeztünk, szóval csak néztük őket. Nagyon profik voltak, remélem, egy napon én is eljuthatok arra a szintre, ahová ők. A nap végére sikerült minden jelenetet felvenni, csak az utómunkálatok maradtak hátra. Mi is és a banda is megköszöntük a stábnak a munkájukat, majd felszálltunk a buszra, amit küldtek értünk. Most még csak a Starship lakásába vittek minket, reggelre volt betervezve a hazaút. Én gyorsan lestoppoltam a Minwoo melletti helyet, és folytattam vele a már korábban megkezdett beszélgetésünket. Igazából mellette ülve az ember meg nem mondta volna róla, hogy egy nemzetközi hírű popsztár, hiszen nagyon kedves és közvetlen volt, és ugyanúgy érdeklődött az én mindennapi dolgaimról, mint én az ő fellépéseiről. Edzéstippeket is adott, amikkel szerinte a legkönnyebb a maximumot kihozni magunkból.
– Mindig ügyelj arra, hogy eleget aludjál – magyarázta. – Ha alvás helyett is edzel, az hosszú távon nem fog kifizetődni, teljesen leépülsz. Volt már ilyenre példa a kpop világában.
Viszonylag hamar, egy jó fél óra alatt érkeztünk meg az épülethez. Na ja, este nyolckor már nincs olyan nagy forgalom, mint reggel ugyanebben az időben.
A lakásban az idolok nekünk is megköszönték a munkánkat, és az emelet felé vették az irányt.
– Nincs kedved feljönni a szobámba beszélgetni egy kicsit? – kérdezte Minwoo. – Persze, csak ha még nem vagy álmos.
Csak nekem tűnt úgy, mintha egy kicsit elpirult volna?
– Dehogy nincs! Csak előtte még lezuhanyoznék – válaszoltam szintén egy kissé zavarba jőve.
– Rendben – bólintott elmosolyodva -, gyere majd fel, ki van írva a nevem a szobám ajtajára.
A Hanhyunggal közös szobánkba lépve egyből megcéloztam a fürdőszoba ajtaját. Ledobáltam magamról a ruháimat, és a zuhany alá lépve megnyitottam a csapot. A forró vízsugár jólesően masszírozta a vállamat, miközben az aznap felvett dalt, a You’re The One-t dúdolgattam. A tenyerembe csorgattam egy adagot az egyik ott lévő, kellemes, narancsos illatú tusfürdőből, majd szétkentem a testemen, és hagytam, hogy a rajtam végigfolyó víz lemossa rólam. A tusolóból kilépve szárazra dörgöltem magam egy puha, bolyhos törülközővel, majd felvettem egy farmert és egy sötétkék inget a táskámból. Fújtam magamra egy kicsit a kedvenc parfümömből, és a tükör elé állva megigazítottam a frizurámat. Hanhyung egy kicsit furcsán nézett rám közben, de sebaj.
A szobánkból kilépve megcéloztam az emeletet. A lépcső végére érve elállt a lélegzetem. Ez a szint egy fokkal fényűzőbben volt berendezve, mint az alsó – naná, hiszen hat idol él itt. A földszint valószínűleg a stábtagok lakhatására szolgálhat, az ehhez hasonló forgatások vagy promóciók idején. A lépcsőt elhagyva egy társalgóba érkeztem, ami kényelmesnek tűnő bőrfotelokkal és kanapékkal, valamint egy nagyképernyős tévével volt ellátva.
A társalgóból egy folyosó nyílt, amin hat ajtó sorakozott. A hatodikra volt Minwoo neve írva. Sóhajtottam egy mélyet, majd kissé lámpalázasan felemeltem a kezem, és bekopogtam. Az ajtó szinte azonnal kinyílt, és feltűnt mögötte egy hatalmas, tündöklő mosoly. Na ja, a híres százas mosoly, amivel a tulajdonosa lányok – és fiúk – millióit veszi le a lábáról.
A mosoly tulajdonosa most félreállt az ajtóból, és beengedett. A szobája gyönyörű volt. Nagy részét egy hófehér franciaágy foglalta el. A szabadon maradt padlófelületen egy színes, puha szőnyeg terpeszkedett, ami kellemesen masszírozta az ember talpát, ha rálépett. De jutott hely még egy, a kintinél valamivel kisebb tévének, és egy íróasztalnak is, amin egy laptop és néhány hangszóró sorakozott, amelyekből halk, dallamos zene szólt. Mellettük egy kicsi lávalámpa bugyogott buzgón. Az egészet egy piros fényű állólámpa varázsolta hangulatossá, ami megnyugtató, se nem világos, se nem sötét állapotot teremtett.
– Ülj le! – tolt le vállamnál fogva házigazdám az ágyra, és felkapott két bögrét az asztalról, amiket eddig észre sem vettem.
Leült mellém, és a kezembe nyomta az egyik bögrét, amiben forró kakaó gőzölgött, tejszínhabbal a tetején.
– Szereted? – kérdezte tőlem kíváncsian.
– A kedvencem – örvendeztem.
– Tényleg? Nahát, nekem is – ragyogott fel az arca, és nagyot kortyolt a forró italból.
Én is megkóstoltam, és meg kellett állapítanom, hogy rendkívül jó volt.
– Nagyon finom – mosolyogtam rá.
– Még jó, hogy az, én csináltam – büszkélkedett.
Egymásra nevettünk. Nagyon jól éreztem magam a társaságában, és nemcsak azért, mert az egyik legjobb pasi volt, akit valaha láttam, de éreztem, hogy emberként is olyan, aki később a legjobb barátaim egyike lesz.
Lassan kortyolgattuk a kakaónkat, és neki közben be nem állt a szája. Mindent elmondott, ami az eszébe jutott, a gyerekkori emlékeitől kezdve a tegnapi bevásárlásig. Én csendben hallgattam, és csak néztem ezt a csodálatos srácot.
Amikor elfogyott az italunk, letette a bögréket az asztalra, majd visszaült mellém, és rám mosolygott. Ekkor vettem észre, hogy a szája egy kicsit tejszínhabos maradt. Ez olyan perverz gondolatokat ébresztett bennem, hogy nem bírtam ki nevetés nélkül.
– Mi az? – kérdezte gyanútlanul, ártatlan arccal.
Kész, ez már sok volt nekem. Odahajoltam hozzá, és lecsókoltam a krémet a szájáról.
– Tejszínhabos volt a szád – súgtam a fülébe.
Láttam rajta, hogy teljesen elpirult. Szinte hallottam, ahogy a szíve dörömbölve ostromolja a bordáit, csakúgy, mint az enyém. Éreztem a forró leheletét az arcomon, ahogy hanyatt döntött az ágyon, majd a számra tapadt. Én engedelmesen szétnyitottam az ajkaimat, és nyelvem harcra kelt az övével. Rövidesen mindketten kifulladtunk, úgyhogy inkább az ingemet kezdte el kigombolni, miközben a nyakamat csókolgatta. Az egyik kezemmel a hajába túrtam, a másikkal belemarkoltam a fenekébe, és közelebb húztam magamhoz. Mindketten felnyögtünk, ahogy az erekcióink összeértek a nadrág anyagán keresztül. Gyorsan végzett az ingem kigombolásával, és már a sliccemre tévedt a keze. Én eközben a pólót húztam le róla. Nem telt el sok idő, és meztelenül feküdtünk egymáson.
Ekkor átfordítottam magunkat, hogy én kerüljek felülre, amit kissé meglepődve fogadott, de nem tiltakozott. Lefelé indultam a nyakától, ahol csóknyomokat hagytam, ahogy a mellkasán szintén. Mohón végignyalogattam a kockáit, és közben már a farkát kezdtem el masszírozni. Nem sokáig maradtam a hasánál, gyorsan érdekesebb területre tértem. Nyelvemmel körbeudvaroltam a heréit, a gátját, majd végignyaltam a férfiasságát, mielőtt mélyen a szemébe nézve lassan a számba vettem. A szemében kéj tükröződött, ahogy szopni kezdtem. Élénkpiros ajkai szétnyíltak, és egyre hangosabb nyögések hagyták el a száját. Kezével a hajamba túrt, ujjai a fejbőrömbe martak, ami többet mondott minden szónál. Egy pillanatra abbahagytam a tevékenységemet, hogy benyálazzam az ujjaimat, de aztán újult lendülettel folytattam tovább. Közben a testébe csúsztattam az első, második, majd harmadik ujjamat is, szorgosan tágítva a bejáratát. Amikor már megfelelőnek ítéltem, a nyílásához pozícionáltam magam, és kérdő tekintetett vetettem rá. Ő csak bólintott, válaszolva a ki nem mondott kérdésre.
Lassan, centiről centire haladva csusszantam belé. Hihetetlenül forró volt, ahogy körbeölelt, már csupán benne lenni is egy élmény volt. Vártam egy kicsit, hogy megszokja a feszítő érzést, és letöröltem a kiszökő könnycseppeket az arcáról. Lassan, egyre gyorsuló ütemben kezdtem mozogni. Egy kis idő múlva a csípőjével ő is mozogni kezdett, mindig az enyémmel ellentétes irányba. Kéjes nyögések és sóhajok törtek elő mindkettőnkből, és keveredtek el a halk zenével. Amikor éreztem, hogy mindjárt vége, szorosan rámarkoltam a farkára, és pumpálni kezdtem. Ő behunyta azokat a gyönyörű szemeit, és fél percbe sem telt, hogy a csúcsra érjen. Az orgazmusa közben összeránduló izmai még szorosabban vettek körbe, ami már nekem is sok volt. Előrehajoltam hozzá egy csókért, és az ajkába haraptam, miközben elmentem. Nyögve zuhantam rá, és percekig csak lihegtünk.
Kicsit később kicsusszantam belőle, és legördültem róla. Ő hozzám bújt, és összeölelkeztünk.
– Szeretlek – súgta halkan, és lágyan megcsókolt.
– Én is szeretlek – mosolyogtam rá.
Ő fáradtan visszamosolygott, és lehunyta a szemét. Pár perc múlva az egyenletes szuszogásából tudtam, hogy elaludt.
Hát ez volt az én történetem. Hogy mi lesz velünk? Azt nem tudom. De most a karjaimban alszik ez a tökéletes pasi, és én mosolyogva merülök mellette álomba. Ez a pillanat a boldogságé.
