Enyhén felfokozott szívdobogással
ébredt. Pislogott egy párat, ahogy az ablakon betűző fény az arcára esett.
Szokatlan dolog ez egy februári reggelen. Beletelt néhány pillanatba, mire
tudatosult benne; ez az a nap. A csuklóján néhány számjegy rajzolódott ki.
00:00:00:09:58:30. 00:00:00:09:58:29. 28. 27. Ránézett a telefonjára. 07:01.
Ezt összevetette az előző számsorral, és egy sóhajtással sokadjára is
konstatálta; pontban négy órakor fog megtörténni. Csak azt nem tudta, hogy mi.
Vagy azt, hogyan. Egy darabig még a plafont bámulva feküdt az ágyában,
tökéletesen üres elmével. Erőt véve magán felkelt, és kivonszolta magát a
fürdőszobába – közben kétszer nekiment az ajtófélfának -, majd a harmadik,
sikeres próbálkozást követően megkezdhette a reggeli készülődést. Egy órával,
egy hajvasaló leesésével, egy kutyaitatóban való elbotlással, valamint egy
bögre tej és egy frusztrált, tizenhét éves kamasz kiborulásával később már
felöltözve bámult bele a szobájában lévő tükörbe. Egy csinos arcú, a
kialvatlanságtól karikás szemű tini nézett rá vissza. Remek, gondolta, pont ilyenkor
nem alszom el este órákig. Vajon ki lesz az, hogy fog kinézni? Mi lesz a neve,
magas lesz vagy alacsony, fiú vagy lány? Tíz perccel később azon kapta
magát, hogy még mindig a tükörbe bámul a délutánról ábrándozva. Mérgesen
megrázta a fejét, húzott még egyet a fésűvel az amúgy is jól álló, immár
tökéletesen egyenes haján, majd felkapta a táskáját és kiviharzott a
buszmegállóba.
Pontban 14:15 perckor lépett ki az
iskola kapuján, amikor megszólalt a telefonja. Rá sem nézett a kijelzőre,
amikor felvette.
- Igen?
- Szívem, feltétlenül el kell
jönnöd velem ma edzésre! – hallotta legjobb barátnője hangját.
- Ma nem jó, tudod, hogy nem érek
rá…
- De nem érted, van egy új srác a
csapatban és uhhh…
Megdobbant a szíve. Lehetséges volna…?
- …és olyan jó a haja és van EXO-s
pulcsija… - csicsergett tovább a lány. – Négykor lesz az edzés. Szóval érted
megyek háromra.
- Öhh, jól van, rendben.
Pontban
négykor? Vajon ez lenne az?
Az eddig vánszorgó idő mintha
elkezdett volna ugrálni. Egyszer csak hopp, három óra volt, aztán hopp, a
villamoson ültek, és hopp, le is szálltak, majd a következő ugrással már ott
álltak a táncstúdió ajtajában. Kissé remegve nézett a csuklójára. 04:38.
A barátnője elkapta a pillantását.
- Nyugi, szívem, ő lesz az. Ne
aggódj.
Benyitottak, köszöntek a
recepciósnak és bementek az öltözőbe. 03:56.
Leült a padra, ő nem táncolt. A
barátnője elkezdett átöltözni. 03:11.
- Tudnod kell valamit – mondta a
lány az éppen az arcán lévő póló anyagán át. – Neki nincs.
- Nincs?? – teljesen ledöbbent. Az
hogy lehet? Akkor ő nem is tudja…?
- Ne aggódj már, akár van neki, akár
nincs, a tiéd nem tévedhet.
Ez
mondjuk igaz…
Barátnője végre végzett az
öltözéssel. 00:35.
Kiléptek az öltözőből. 00:28.
Az ajtó előtt a lány a vállainál
fogva maga felé fordította.
- Jól figyelj rám – kezdte mélyen a
szemébe nézve. – Minden rendben lesz. Oké?
Válaszként csak bólintani tudott a
torkában lévő gombóc miatt. 00:05.
A kilincsre tette a kezét. 00:03.
Lenyomta a kilincset, és kinyitotta
az ajtót. 00:01.
Belépett a táncterembe.
00:00:00:00:00:00.
Az első dolog, amit meglátott, ő
volt. Fekete ruhák, sötétbarna haj, határozott áll, szuggesztív tekintet.
- Sziasztok! – köszönt a srác
nekik, majd tovább táncolt.
Ez
lett volna az? A pillanat? Mintha észre sem vett volna…
Július
Estére egy szülinapi bulira volt
hivatalos.
De
ő is ott lesz… Remek…
Szedd
már össze magad! Azóta járt másokkal is. Neki nem te vagy az… Ez a vacak sem
tévedhetetlen.
Az este úgy alakult, hogy az egész
társaság a fiú lakásán kötött ki.
Ha
már az eddigiek nem lettek volna elegendők…
A buli elszabadult. Mintha egy
orgia lett volna. A srác három másik fiúval is csókolózott, és bizonyos
ruhadarabok is lekerültek. De nem, odáig nem jutottak el.
Meleg
lenne? De hát lányokkal is járt…
Augusztus
Ideje
továbblépni, legyen a hajam rövid és fekete.
Szembejött
az utcán és alig ismert meg. Istenem…
Szeptember
Már
megint lájkol. Már megint ír, és csak annyit, hogy jövök-e a buliba… Miért
csinálja?
November
A barátnője küldött egy hülye képet
a fiúról. A srác abban a pillanatban írt neki, hogy ne nézze meg. Elkezdtek
beszélgetni mindenféléről. Újra reménykedni kezdett.
Szombat este elment egy buliba, azt
beszélték meg, hogy ott találkoznak. A srác megölelte, vele foglalkozott egész
este. Ő az ölébe tette a fejét, ahogy lefeküdt a kanapén, ahová leültek. Lehetséges lenne?
Hajnalban, amikor hazamentek, a fiú
elhívja, hogy délután találkozzanak a kedvenc helyén. Órákig beszélgettek, ő
megpuszilta, de a srác csak megölelte búcsúzáskor. Hát mégsem?
Hétfőn délelőtt, amikor neki
lyukasórája volt, a fiú ellógott a sulijából, hogy találkozhassanak. Jól
érezték magukat, a srác átölelte üldögélés közben. Elköszönéskor végre
megtörtént: a fiú megcsókolta. Délután érkezett az üzenet:
„Leszel az enyém?”
Az óra mégsem tévedett.
