2014. július 2., szerda

Vázlatok #5,5

A fegyver

Az amerikai hadseregnek van egy titkos fegyvere. Ezt a fegyvert az ország legképzettebb, leghozzáértőbb tudósai fejlesztették ki a legnagyobb titokban, azzal a céllal, hogy a legpusztítóbb hadviselési eszköz az amerikaiak kezében legyen. Erről a titkos fegyverről természetesen mindenki tud.
A fegyvert szigorúan titkos katonai bázison őrzik. Ez a bázis olyannyira titkos, hogy az ott szolgálatot ellátók sem tudják, hol vannak. A legmagasabb katonai vezetők sem tudják, hol van a bázis. Az Elnök sem tudja.
A fegyver őrzését mindig két katonának kell ellátnia. Jack és John voltak az éjszakai váltás. Az őrség tagjai hat hónapos kiképzést kaptak, és megismerkedtek minden olyan fegyver használatával, amelyre esetleg szükségük lehet, hogy megvédjék a fegyvert egy, a fegyver elleni fegyveres támadás esetén a fegyvert támadó fegyveres támadóktól. Jack és John egy fegyvert sem tudtak rendeltetésszerűen használni.
Mindenki tudta, hogy az őrség mindenkori két tagján kívül titokban egy FBI-ügynök is őrzi a fegyvert. Jack és John is tudták, hogy rajtuk kívül titokban egy FBI-ügynök is őrzi a fegyvert. Az FBI-ügynök is tudta, hogy titokban ő is őrzi a fegyvert.
Az őrség szabályzata két pontból áll:

1. Az őrség tagjai nem léphetnek be a fegyvertároló helyiségbe, annak ajtaját nem nyithatják ki.
2. Az őrség tagjai kötelesek szolgálati idejük elején és végén a fegyver meglétéről, annak épségéről meggyőződni.

Az őrségen belül ily módon igen gyakoriak voltak a fegyelmi eljárások.
A fegyvertároló helyiség ajtaján a következő felirat állt:

Veszélyes!
Az ajtót kinyitni tilos!
Az ajtót becsukni tilos!
Az ajtót annak használata közben zárva kell tartani!

Jack és John szolgálati idejük alatt a következő beszélgetést folytatták:
- Te Jack!
- Igen, John?
- Nem ellenőrizzük a fegyvert?
- Tilos az ajtót kinyitni!
- De én kíváncsi vagyok erre a fegyverre. Mindenki kíváncsi rá. Ha megtudnánk, mi ez a fegyver, lehet, hogy megnyerhetnénk vele a háborút!
- Tilos az ajtót kinyitni!
- A haza érdekét szolgálja, hogy kinyissuk.
- Ja, az más.
Nekiálltak kinyitni az ajtót.
- Mit csinálnak? – kérdezte az FBI-ügynök.
- Kinyitjuk az ajtót.
- Tilos az ajtót kinyitni!
- A haza érdekét szolgálja, hogy kinyissuk.
- Ja, az más – mondta az FBI-ügynök, és segített kinyitni az ajtót.
Kinyitották az ajtót. Az ajtón belülről a következő felirat volt:

1. Az ajtót minden körülmények között tilos kinyitni!
2. Ha a haza érdekét szolgálja, az ajtót ki kell nyitni!
3. A fegyvert tilos kézbe venni!
4. A fegyver olyan tömegpusztító erővel rendelkezik, hogy emiatt minden körülmények között tilos használni!
5. A fegyvert használni kell az Amerikai Egyesült Államok Elnökét, népét, területi integritását vagy szuverenitását veszélyeztető támadás esetén, ha a földönkívüliek földreszállást kísérelnek meg, illetve ha Leonardo DiCaprio nem kap Oscar-díjat 2020-ig!
6. A fegyvert minden körülmények között tilos megsemmisíteni!
7. A fegyvert meg kell semmisíteni, ha máskülönben ellenség kezébe kerülne.

- Jack, én kipróbálom a fegyvert.
- Tilos kézbe venni vagy használni!
- A haza érdekét szolgálja, hogy kipróbáljam.
- Ja, az más.
John ráfogta a fegyvert Jackre, gyerekkori barátjára, akit mindig is gyűlölt.
Pukk!
A fegyver egy dugós puska volt.
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:

2014. február 1., szombat

Vázlatok #5

Gyilkosság a színpadon

- Óh, de élethű!
- Nézd, hogy vonaglik, mintha valóban fulladozna!
- Nagyszerű színész, csakugyan nagyszerű...
- A legjobbak egyike a táborban, ehhez kétség sem férhet.
Wilson egy utolsó halálhörgéssel elernyedt. Parker elengedte a torkát, és felegyenesedett.
A közönség soraiból zúgó tapsvihar hangzott fel. Kevés mulatságuk volt a bevetések között, és a tábori színház ezek közé tartozott. Ezt most kellőképpen értékelték is.
Csak akkor fejezték be az éljenzést, amikor Parker a zubbonya alól előhúzott pisztollyal fejbe lőtte magát. A lőszer okozta lyukon töménytelen mennyiségű agyvelő fröccsent a fából eszkábált színpadra.

Wilson Parker szeretője volt. Parker épp az ő sátrába igyekezett a színdarab előtti este. A sátor előtt megállva azonban gyanús hangokat hallott odabentről. McRain és Wilson beszélgettek.
- Akkor elszöksz velem? – kérdezte McRain.
- Persze, drágám, megígértem – jött a válasz.
- És mi lesz Parkerrel?
- Majd mérget keverek a kávéjába.
- Rendben. Szeretlek.

Három hét múlva Mcraint, a színdarab harmadik résztvevőjét Johnson tábornok az irodájába hívatta. Ott volt Riddle ezredes is, a tábornok hű fegyverhordozója.
- Üljön le – utasította az ezredes.
Helyet foglalt a tábornok íróasztalával szemben.
- McRain, McRain, McRain... – kezdte a tábornok. Az asztal lapjának szélén üldögélő ezredes a fejét csóválta. – McRain, McRain, McRain. Mi bíztunk magában.
- Csalódottak vagyunk – tette hozzá az ezredes.
- Hová lett a jóindulat a mai világból? Hát már nem lehet megbízni az emberekben?
- Hogy tehette ezt? Ráadásul a saját bajtársával...
- Ha lenne magában egy kis tisztesség, ugyanazt tette volna, mint Parker.
- De hát mit csináltam? – értetlenkedett McRain.
- Hogyhogy mit? Hát maga társtettes Wilson megölésében – vonta fel a szemöldökét az ezredes.
- De hát én nem csináltam semmit!
- Magának tudnia kellett volna, hogy ez nem a színdarab része. De maga ahelyett, hogy közbelépett volna, inkább végignézte a saját bajtársa halálát.
- De hát a szerepem szerint megkötözve feküdtem, bekötött szájjal! Megszólalni sem tudtam!
- Ha igazán akart volna, közbeavatkozott volna.
- Ez itt a Saturday Evening Post legújabb száma – húzott elő egy újságot a tábornok. – Az áll a címlapon, hogy „Gyilkossággá fajult a katonai színdarab”.
- Tagadja, hogy részt vett a színdarabban? – kérdezte az ezredes.
- Nem.
- A gyilkosság a színdarabból lett, tehát aki részt vett a színdarabban, az részt vett a gyilkosságban is, igaz? – nézett rá a tábornok.
- Nem.
- Meghazudtolja az elöljáróját? – csapott le rá Riddle.
- Nem.
- De az előbb azt állította, hogy a tábornok úr hazudik.
- Azt állítottam, hogy téved.
- Figyeljen ide. A tábornok úr tábornok, míg maga egy nyamvadt kis kapitány. A tábornok úr azért tábornok, mert intelligens. Sokkal intelligensebb, mint maga. Tehát neki van igaza.
- De hát...
- Kussoljon! Majd akkor beszéljen, ha kérdezzük! – förmedt rá az ezredes.
- Igenis.
- Nem most mondtam, hogy kussoljon? Fogja már be!
McRain nem szólt semmit.
- Na, erről van szó – biccentett Riddle. – Tábornok úr, szerintem a megfelelő büntetés...
- Kussoljon már! – szakította félbe Johnson.
- Most kussolok, tábornok úr – jegyezte meg McRain.
- Nem maga kussoljon, hanem Riddle! De maga is kussoljon! Elegem van magukból.


McRaint gyilkosságban való közreműködés és elöljáróval szembeni engedetlenség miatt főbe lőtték. Johnsont és Riddle-t kitüntették a gyors, hatékony és eredményes nyomozás lefolytatásáért. Amerika pedig megnyerte a háborút.
Bejegyezte: dátum: Nincsenek megjegyzések:
Feliratkozás: Megjegyzések (Atom)